Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az erdélyi kopó jellemzése

 Az Erdélyi kopó általános jellemzése

 
Külleme:
Középnagy termetű, rövidszőrű állító és hajtó kopó.
Fejformája, nyaktartása, törzsének arányai, farktűzése a közép-európai kopótípusra jellemző. Elegáns megjelenésű, játékos, gyermekszerető. Igénytelen, végtelenül alkalmazkodóképes, lakásban és kertben egyaránt nyugodt társ.
Feleslegesen sohasem ugat.
Rövid szőre különösebb ápolást nem igényel. Luxus kutyaként is jól megállja a helyét. Mivel nagyon intelligens, gyorsan tanul, kiváló munkakutya válhat belőle hozzáértő és következetes gazda kezében.
 
Jelleme:
Idegenekkel szemben bizalmatlan, gazdájához viszont nagyon ragaszkodik. Ha kell, meg is védi. A határozottabb egyedek őrző-védő munkára is beválnak.
Egyébként jóindulatú, nyugodt, értelmes. Általában egygazdás kutya. "Igaz barát."
Nagyszerű vadászkutya, a nagyobb vadakat hajtja és állítja, míg a kisebbeket eredményesen lefojtja.
 
Munkája:
Hajtás közben magas, csengő ("űző") hangot hallat, állóra ugat.
A ragadozókat szenvedélyesen gyűlöli. Vadászat közben élénk vérmérsékletű, bátor, és kiegyensúlyozott. Rendkívül kitartó, önállóan dolgozik. Makacs és rámenős és szenvedélyes vadász. Kiváló gyors reflexe, melynek segítségével futása lassítása nélkül képes a gyors irányváltoztatására a nyomkeresés alatt is.
Jó csapázó, szimata kiváló, a szagnyomot jól tartja. A jól összeszokott falka lovas vadászatokon is helyt áll.
Keresésre, vércsapára, vadelhozására is használható.
Az erdélyi kopó jellemzője a rendkívüli mozgásigény, a kiváló szaglás, hűség és bátorság.
 
"Univerzális kutya"